Ferenc Névnap 2021
Akakij Akakijevics azt reméli, Petrovics megfoltozza a köpönyeget, és két rubelből megússza a dolgot. Csakhogy a szabó szerint a gúnya már annyira öreg és rossz, hogy nem lehet kijavítani: szétmállana, amint hozzáér a tűvel. Újat kell csináltatni. Igen ám, de Akakij Akakijevicsnek nincs pénze új köpönyegre. Petrovics 150 rubelért vállalná, hogy elkészíti, és az még a legolcsóbb fajtának az ára. Akakij Akakijevics úgy beleszédül ebbe (ne feledjük, az éves fizetése 400 rubel! ), hogy tántorogva távozik, és úgy megy haza, mint egy alvajáró. Még azt sem veszi észre, amikor egy épülő ház tetejéről mész hullik a fejére. A bejegyzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5
Itt minden kisszerű. A mű hangvétele sokszor ironikus, gúnyos, kegyetlen, bánatos, fájdalmas. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
Emberemlékezet óta dolgozik ugyanazon az ügyosztályon, ugyanabban a tisztségben: másolóként. A munkahelyén semmi tiszteletet nem kap. Az altisztek úgy tesznek, mintha ott sem lenne, főnökei zsarnokoskodnak vele, a fiatal hivatalnokok kigúnyolják, élcelődnek rajta. Akakij Akakijevics mindezt szó nélkül tűri, csak akkor kéri meg őket, hogy hagyják békén, ha már a munkában is zavarják (lökdösik a karját, és nem tud másolni). Szívbe markoló hangja szánalmat kelt az egyik fiatal munkatársában, aki felhagy a csúfolásával. Akakij Akakijevics imádja a munkáját, ami egyben a hobbija is. Szorgalmáért egyszer egy igazgató elő akarta léptetni, de akkor kiderült, hogy a másolásnál fontosabb munkára nem alkalmas. Végül meghagyták másolónak. Ezt nem is bánja, mert nagyon szeret másolni. Beéri a nagyon alacsony, évi 400 rubeles fizetéssel is, csak másolhasson. A másoláson kívül semmi nem érdekli. Nem fordít gondot az öltözködésére, lompos a külseje, a szabadidejében nem jár szórakozni, sose látni estélyeken, nincsenek barátai.
Gogol A köpönyeg című elbeszélése 1834 és 1842 között keletkezett. Az író egyik legismertebb alkotása, melyen sokáig dolgozott. Első változata 1835-ben jelent meg, végleges változata 1842-ben látott napvilágot a Pétervári elbeszélések című kötetben. Történelmi-társadalmi háttér: Oroszországban hasonlóan elmaradott volt a társadalmi fejlődés, mint Magyarországon, és nem volt még erős, művelt polgári osztály. Ezért a polgári átalakulást a nemességből kiszakadt orosz értelmiség sürgette. Az orosz nemesi fiatalság elit rétege a cári önkényuralom megdöntésére törekedett (e célt szolgálta az 1825-ös dekabrista felkelés, amelyet vérbe fojtottak). I. Miklós cár nem járult hozzá a jobbágyfelszabadításhoz, de meghozott néhány enyhítő intézkedést (pl. megtiltotta a földesuraknak a jobbágyok eladását, száműzését Szibériába stb. ). Ettől azonban még megmaradt a középkori (feudális) társadalmi berendezkedés (csak 1861-ben szűntette meg a jobbágyságot II. Sándor cár). Az ország siralmas helyzete lett az orosz realista irodalom fő témája.
Egy befolyásosabb embertől kellett segítséget kérnie, hogy gyorsabban a végére járjanak az ügynek. A remélt közbenjárást végül nem kapta meg és még le is szidták, hogy ilyen jelentéktelen dolgokkal zavarni merészel. Akakij hazafelé menet nagyon megfázott, és két nap múlva meg is halt. Rögtön másnap már új titkár ült a helyén. A rossz nyelvek szerint, egy férfi járja az utcákat és kabátokat lopkod. Mindenki arról beszélt, hogy Akakij szelleme tért vissza. Közben a befolyásos úrban felébredt a lelkiismeret, és szeretett volna valami jót tenni a hivatalnokért. Futárt küldött hozzá, de az nem találta sehol. A gazdag ember ezért elment egyet szórakozni, hogy könnyítsen a lelkén, de Akakij szelleme őt is megtalálta és elvette bundáját. Ettől kezdve senki sem hallott felőle. Gogol: A köpönyeg – olvasónapló 4. 1 (82. 67%) 60 szavazat