Ferenc Névnap 2021
Emlékeim szerint az általános iskola első hetében minimum egy tanórán elhangzott a "nyári élmény" kifejezés: rajz órán. Ilyenkor általában mély sóhajjal vettem kézbe az elkerülhetetlen színes ceruzát, majd 45 percnyi kemény munka után égre emelt tekintettel hallgattam, hogy már megint nem festettem ki a hátteret. 17 évnyi rajzórával a hátam mögött már igen sok rajztanárt elfogyasztottam: akadtak köztük hideg profik, vagányak, lelkesítők, felejthetők és kiábrándítóan hétköznapiak is, minek következtében voltam már lelkes alkotó, tehetségtelen balfék és ügyeskezű pacsmagoló is. Alkotni alapvetően óriási öröm. Tudja ezt minden gyerek, de egy rossz pedagógus rendkívül hatékonyan képes porrá rombolni az ember önbizalmát és alkotókedvét. Pusztán saját tapasztalatok alapján megpróbálom tehát összeírni, mit keressünk a rajztanárban. Általános iskolában: szabadság és kísérletezés A kezdet kezdetén a gyerkőc legőszintébb önkifejezési módja a rajzolás. Kereteket adni persze fontos, de arra kötelezni a gyereket, hogy rajzórán kizárólag azt rajzolja, ami a feladat, finoman szólva nem szerencsés.
A jó pedagógus nyugodtan megbízik a gyerekben, hiszen van benne elég fantázia és kreativitás anélkül is, hogy a többi tanórához hasonlóan feladatokkal bombázzák. A jó rajztanár kíváncsi arra, amit a gyerek mondani akar, és elfogadja az alkotást olyannak, amilyen. Nem akar feltétlenül valamit belelátni, rosszabb esetben kijavítani a rajzon. Ezen túl képes a csoporton belül olyan elfogadó hangulatot teremteni, hogy a gyerekek ahelyett, hogy egymás alkotását minősítgetnék, inkább elfogadják azt. A legjobb rajzórákon a gyerkőcnek lehetősége van különböző technikákat kipróbálni, amiben a pedagógus segíthet. Az örökzöld színesceruza és zsírkréta a tanár szempontjából persze nagyon egyszerű és tiszta, de igencsak leszűkíti a lehetőségeket. Kép forrása Korosabban: rajzolni tanulunk! Az általános iskolai élmények meghatározók ugyan, de hiába vagyunk lelkes alkotók, egy rossz tanár bármely életszakaszban képes leépíteni a keativitásunkat. Egy profi rajztanár tehát őszinte a munkánkkal, de nem bántó, illetve azt is kiemeli, ami jó a rajzban, nem csak azt, ami rossz.
Ha egy könyv túl könnyű olvasmány a számára, akkor unatkozhat, ha pedig túl nehéz, attól ideges vagy elkeseredett is lehet. A megfelelő szintű könyvek segíthetnek az írás- és olvasási készséges fejlesztésében. Ehhez kérhetünk segítséget a gyermek tanárától is. Mi az, ami érdekli? Segítsünk olyan könyvet választani a gyermeknek, ami az érdeklődési köréhez passzol, legyen szó dinoszauruszokról, űrutazásról, játékbabákról, állatokról, vagy bármi másról. Akár fikciós könyvek, ismeretterjesztők vagy mesék, valószínűleg olyan könyvek keltik fel a gyermek figyelmét, amelyekben a kedvencei szerepelnek. A könyv kiválasztása előtt kérdezzük meg a gyereket arról, hogy mi az a téma, amiről most szívesen olvasna, milyen típusú történetek érdekelnék most a leginkább - kalandos, utazós, humoros, rejtélyes, stb. Legyen humoros, szórakoztató A vicces, humoros könyveket valóban öröm olvasni, gyerekként és felnőttként is. Amellett, hogy fejlesztik a humorérzéket, a szórakoztató könyvek segíthetnek kikapcsolódni, lazítani, a dolgok pozitív oldalát nézni, és megküzdeni a problémás helyzetekkel.
Amikor hozzánk, a művészetibe jönnek a gyerekek az első órán, többen könyörgő hangon kérdezik: ugye nem a nyári élmény lesz a téma? Ez jelzi számunkra, hogy talán nem olyan vonzó már ez a felvetés nekik, mint régen volt. Nyilván fontos az átvezetés a szünidő és az iskola között. No meg, egy ilyen rajzzal egyébként sok minden felmérhető: mi maradt meg az elmúlt év vizuális kommunikációfejlesztéséből (bár gyanítom, ennek elemzésével senki sem tölt órákat), és verbális kommunikációval is megerősíthető lenne a dolog. Szóval, nem elvetendő a téma, de lehetne másképp is... Lehetne úgy, hogy az élményt célzottan visszahozzuk, hogy nemcsak a vizuális kommunikáció, hanem más is megjelenhet benne. Most leírok egy ilyen feladatot, amit tavaly próbáltam ki, és talán most adhatok vele ötletet másnak is. Nálam ez azért is fontos volt, mert így elő tudtam varázsolni egy-egy érzést, látványt a nyárból azoknál is, akiknek nem adatott meg, hogy máshol töltődjenek fel élményekkel. Mert nálunk, ebben a leszakadó térségben sok ilyen gyerek van.
Milyen éppen a kedve, a hangulata? Egy vicces történetet olvasna, ami megnevetteti, vagy egy izgalmas kalandtörténetet? Mi a könyv témája? Érdekes ez a számára? Ismeri már a könyv szerzőjét, olvasott tőle korábban is? Ha igen, tetszett neki? Egy sorozat része a könyv? Ha igen, olvasta a többi részét, és tetszett neki? Megfelelő a könyv terjedelme, nem találja túl hosszúnak? Vannak képek, illusztrációk a könyvben, a borítón? Ha igen, ezek tetszenek, magukkal ragadják a figyelmét? Joanna Nadin - A világ legrosszabb osztálya Kép forrása: Animus Kiadó
Az augusztusom a sportról szólt. Egy hétig vízilabda táborban voltam, majd elkezdődött a három hetes DKKA felkészülési időszak. Az edzéseimet a csarnokban tartották, ahol lehetőségem volt találkozni és beszélgetni több válogatott kézilabdázóval. Jaj, most jutott eszembe, hogy voltam Zselicén és Balatonfüreden! De ezt már inkább nem mesélem el, mert akkor még egy oldalt kellene írnom. Úgyis mindjárt itt az őszi szünet, majd írok arról is. Ecsődi Amanda 4. a Az én nyaram úgy kezdődött, hogy rögtön iskola után két hetet vízilabda táborban töltöttem. A július hónapom szabad volt. Egyik nap Domiékkal elmentem Kiskunmajsára fürdeni. Ott nagyon jól éreztem magam. Nagyon sokat csúszdáztunk és ettünk-ittunk, bohóckodtunk. Sokszor voltam a mamáéknál a kertben. Augusztusban elutaztunk nyaralni Balatonfüredre, ahol egy hetet töltöttünk. Másnap meglátogattak mindet az unokatestvéremék és velünk töltöttek pár napot. Amikor jó idő volt, akkor sokat fürödtünk a Balatonban. Egyik este kimentünk a Tagore sétányra, ahol rengeteg látnivaló volt.