Ferenc Névnap 2021
Volt itt célzás a hal sikamlóságára, a márna vastagságára, és ha egy hölgy azután érdeklődött, hogy a hal ikrás-e, rögtön megkérdőjelezték férjének, barátjának férfiasságát s felajánlották szolgálataikat. Ám ezt senki nem kérte ki magának, kedélyesen nevetgéltek azok a nénik is, akiket minden vasárnap ott láttam a templomban, fekete fejkendőben szaporán hányva a keresztet. Mikor mi odakerültünk, Mami az öreg halász felé fordult, miközben a kezében tartott, vesszőfonattal bevont demizsont, – benne a híres paksi löszfal utánozhatatlan zamatát magán viselő vörösborral – átadta az őszhajú halásznak, s azt mondta: -"József (azt hiszem így hívták), itt hagynám az unokát, tanítsa meg halászlét főzni! " A halászoknak az öreg halász péntekenként halászlét főzött: s József nekilátott, a lébe szánt halakról pillanatok alatt eltűnt a pikkely, a belsőségeket akkurátusan megtisztította, s néha szája sarkából, ahol végig ott fityegett a cigaretta, odavetett egy-két mondatot, amit áhítattal hallgattam.
Nagyon fontos a jó minőségű pirospaprika, hiszen gyakorlatilag ez az egyetlen fűszer, amit használunk. Érdemes őstermelőtől vásárolni, megbízható forrásból, mert sok stikli van a pirospaprika körül, és sötét, hűvös helyen, lezárva, akár a hűtőben tárolni, hogy színét és aromáit minél jobban megőrizzük. Vegyes halászlé – passzírozva, belsőséggel Hozzávalók: 1 kg pontyfej, -uszony, -farok vegyesen 2 darab pontypatkó 50 dkg harcsafilé 30 dkg haltej 2 nagy fej vöröshagyma 2 evőkanál olaj 4 evőkanál pirospaprika só bors csípős paprika ízlés szerint Elkészítés: A halakat lemossuk, besózzuk, és állni hagyjuk 1 órát. A hagymákat megtisztítjuk, apróra vágjuk, 2 evőkanál olajjal egy fazékba tesszük. A pontyfejet, az uszonyokat és a farkat a hagymára tesszük, megszórjuk a pirospaprika felével, felöntjük 2 liter vízzel, és közepes-gyenge lángon kb. 40 percig főzzük. Ezután kivesszük a pontydarabokat, lefejtjük a húsos részeket, a léből a hagymát is kinyerjük egy szita segítségével, és turmixgépben pépesítjük, majd egy sűrű szövésű szitán keresztül belepasszírozzuk a főzőlébe.
Miért fontos, hogy öreg hagymát használjunk? Mi adja a halászlé karakteres ízét, s ki jegyezte fel először ennek a finomságnak a receptjét? 2020. 09. 16. 7:04:26 | Frissítve: 2020. 15. 13:33:11 Szinte mindenki ismer egy jó halászlé receptet, a csirkepaprikás, na meg a gulyás után, talán ezt tartjuk a legmagyarosabb ételnek. A halászlé tulajdonképpen egy hosszú lére eresztett halpaprikás. Még 1871-ben jegyezték fel először szakácskönyvben Szegeden a "Halpaprikás halászon" nevű ételt. S akinek ennek a verziónak az elkészítéséhez támad kedve, az keresse, kutassa Rézi néni szakácskönyvét. A halászos mód lényege, hogy minden hozzávalót egyszerre tesznek bele a bográcsba. Ahogy tartják, az igazi, valód népi halászlének a sok és jóféle hal (főleg a ponty), a sajátos elkészítési mód, a szolgafa és bogrács, a megfelelő és egyéb fűszerek mellett fontos és elmaradhatatlan kelléke a paprika, és a vöröshagyma. S már meg is van a magyarázat arra, hogy miért is szeretjük mi annyira a halászlét. Passzírozzunk, vagy sem?
Régi receptek tanúsága szerint nem különbözött túlságosan a dunaitól, mai, passzírozott (alaplével készült) változata tehát csak menet közben alakult ki. Egy négyszemélyes adaghoz 50 dekányi megtisztított apróhalat egy kb. 1, 2 kilós ponty fejével és farkával felteszünk főni. 1 nagy fej finomra vágott vöröshagymát adunk hozzá, jó 1 órán át főzzük, átpasszírozzuk. Közben a hal törzsét 2, 5 centi vastagon fölszeleteljük, besózva, letakarva hűtőszekrénybe rakjuk. Az átpasszírozott alaplevet egy kevés vízzel hígítva tűzre tesszük, ha forr, a pirospaprikával megszórjuk, azután belerakjuk a besózott halpatkókat, esetleg belsőséget is. 1-2 cseresznyepaprikával tüzesítjük, utánasózzuk, 10-15 percig főzzük.
Leginkább karácsonykor esszük - azt mondjuk, pedig ez nem teljesen igaz. Nyáron a hobbi- és hivatásos horgászok sokkal szívesebben üldögélnek a vízparton és fogják a szebbnél szebb példányokat, mint decemberben. Rengeteg halászléfőző-verseny van az ország bármelyik pontján júliustól szeptemberig, ahova egyre többen nevezünk be. Esküszünk a passzírozásra, vagy éppen pont az ellenkezőjére, a halfajtákra, a főzési időre, egy azonban közös, mindenki az első helyre pályázik egy ilyen versenyen. Kár, mert a lényeg valójában az, hogy mennyire lesz jó a végeredmény. Történt egyszer, hogy átutazóban voltunk Baja környékén egy baráti társasággal, akik egyáltalán nem voltak nyitottak másfajta ételek és elkészítési módok befogadására. A hazai, a házi, a rántott finomságokra, és kizárólag a káposzta salátára esküdtek, a paradicsom saláta már komoly kihágásnak számított. Dunamenti legények révén Baja környékén azt gondolták, a halászlében talán megbízhatnak, így azt rendeltek egy étteremben, mondván, az a biztos.
A halász leve, az valami egészen más lehet, de mégis gusztusosabban hangzik, ha így hívjuk. Apropó halleves, elsősorban a délebbi, mediterrán országokban előszeretettel készítenek – jellemzően tengeri halakból – valóban hallevest, amihez természetesen fehérbor dukál, a magyaros, pirospaprikás, vöröshagymás halászléhez azonban a szakirodalom sillert vagy könnyed vörösbort ír elő. Ez akkor is így van, ha Zsófi éppenséggel egy leheletnyi fehérborral fűszerezte még ízesebbre az általa készített halászlevet. Hozzáteszem, a vörösbort is ugyanúgy használhatjuk erre a célra is, ám akkor ildomos a kész ételhez is azt a fajtát inni, amit beleöntöttünk. A magyar halászlében, ahogy az már kiderült, három alapanyag, illetve íz dominál: a jó pirospaprika, a vöröshagyma és a ponty. Ez indokolja a könnyed, alacsony tanninú vörösbort mellé, ami készülhet mondjuk kékfrankosból vagy éppen kadarkából. Ha pedig ezt a két fajtát halljuk, akkor – kis elfogultsággal - nem juthat más borvidék eszünkbe, mint: Szekszárd.
Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt Amikor letelt az idő, leszűrjük a levet, például egy tésztaszűrőn át, és felfogjuk egy másik fazékban. Kicsit várunk, hogy ne égessük meg magunkat, és következhet is a nagy trükk, a passzírozás – ami Szabolcs szerint nem igazán hatékony módszer a csontok miatt. Sokkal többre megyünk, ha a kezünkkel leszedegetjük a csontokról az értékes halhúst, amit később botmixerrel pépesítünk. Ezt a pépet azután visszahígítjuk a leöntött hallével. Nagyon fontos, hogy ezután alaposan ki kell forralni a halászlevet, amíg a habja el nem fő, különben szétesik, nem marad homogén, és akár meg is romolhat – már amennyiben nem faljuk fel mindet azonnal. Mi kerül a halászlébe? Ezen a ponton van már egy remek (és tűzforró) halászlevünk, de azért ezt-azt még érdemes belefőzni, hogy igazán gazdag legyen. Szokás bele halfilét tenni, ezzel kapcsolatban jó tudni, hogy a filé kifejezés nem azt jelenti, hogy szálkátlan, csak annyit takar, hogy a gerinc két oldaláról levágott halhús. Nem árt tehát óvatosnak lenni.
Kellett hozzá egy fej hagyma, zsebkendőbe csomagolva só és pirospaprika, a halat kifogták a Tiszából, a vizet meg szintén onnan merték hozzá, és meg is voltak. Az így készült halászlé, élénk tűzön zubogtatva, nagyjából 40 perc alatt kész is volt. Akkoriban még inni lehetett a Tiszából, amikor megszomjaztam, nagyapám a tenyerével elütötte a víz felső, poros rétegét és az alumíniumkanna tetejével mert egyet a vízből, azt ittuk – mondja a halfalatozó tulaja. Na de a világ azóta nagyot fordult, és nemcsak ezen a téren. Szabolcs szerint mára szinte társadalmi elvárás lett, hogy a halászlé jó sűrű legyen, pedig, állítja, nem attól jó, hogy megáll benne a kanál. Sokkal inkább az ízétől, a minőségi alapanyagoktól lesz igazán finom ez az étel is. Miből van a szegedi halászlé? Kezdjük tehát az alapoknál: milyen halból készüljön a halászlé, ami alatt mostantól a szegedi, passzírozott halászlevet értjük? Szabolcs szerint ez szinte teljesen mindegy, a hazai, édesvízi halak mind alkalmasak rá: ponty, busa, amur, harcsa, keszeg, bármi jöhet.
Hát én így tanultam meg halászlét főzni.