Mai Sport Hírek | Mai Válogatott Krónikák . Hírek , Érdekességek , Információk Innen - Onnan . / Tartalom A Képen / : Zsebbes

Kezdőlap Mai válogatott krónikák.

Video
Program
Online
Mai válogatott krónikák . Hírek , érdekességek , információk innen - onnan . : Delnyugathirszemle
Youtube

Video

Hírek - Egy órára lehalt az internet színe-java - Hatalmas víz alatti lavina tépte fel a tengerfeneket Kongónál - Erős földrengés volt a horvát tengerparton, újabbak jöhetnek - videó - Rövidesen kezdődik a foci Eb, a mieink Ciprus ellen hangolódnak - Jön a gyűrűs napfogyatkozás - Kína fegyverkezik, hegy méretű repülőgép-hordozót épít - Az már nem kérdés, hogy a koronavírus az agyat és az idegrendszert is károsíthatja

Program

Mai sport hírek za
Mai sport hírek sport
Mai sporthírek

Online

Van azonban ennél hitelesebb történet is a Szombati uram nagy tehetségéről, s ez már egy kicsit történelem is: belejátszik a szabadságharcba. 1848. október kezdetén volt az ozorai csata. Ugyan nem is csata volt az, hanem csata nélkül való kapituláció. Philipovits tábornok itt adta meg magát Perczel Móricz Zrínyi-csapatának nyolcezer horváttal és tizenkét ágyúval. A két hadvezéren kívül nem érdektelen szereplője volt a történetnek a mezőszentgyörgyi varga se. Azért csak a historikusok szégyellhetik magukat, hogy a nevét nem jegyezték fel. (Pedig hát egy suszterrel több igazán nem tehet kárt a történetírás méltóságában. ) Úgy esett a dolog, hogy az enyingi nagykocsma kaszinójában nemcsak a kártya szemét ütötték a nemesurak, hanem a horvátokat is. Már csak úgy szóval, mint a kávéházi Conrádok elődei. Hogy így kellene Görgeynek, meg amúgy Perczelnek. Soponyánál sütik a makkot a Jellasics eltévedt horvátjai, ha Perczelnek hírt lehetne róla adni, a tarisznyájába tehetné az egész társaságot. De hát ki lehetne hírvivő?

Mai válogatott krónikák . Hírek , érdekességek , információk innen - onnan . : Delnyugathirszemle

Youtube

A fiához pedig az volt az utolsó intelme: - Mezítláb jöttél a világra, igyekezz úgy átlábolni az életet, hogy te is ilyen csizmában ballaghass át az Úr színe elé. Különben élete végéig megmaradt páratlan távgyaloglónak, s mikor egy tyúkszemes kundschaftja arról vallatta, hogy hogy bírja lábbal azt a sok sebes járást, azt felelte neki: - Úgy, hogy nem annál a csizmadiánál dolgoztatok, akinél az úr. A futós csizmadia ugyanis mindig mezítláb járt. Csak olykor húzott papucsot, mikor messze kellett neki szaladni. Ezt csinálják utána a mai staféták!

- Hű, a kirelájszumát annak a kend szurokkal keresztelt kálomista fejének, hát ha én a harmadik határból kendhez jövök csizmáért, akkor kend itthagy engem féllábon ugrálni a csirizestálban? Majd megtanítom kendet urakkal bánni! Azt a dratvával összebarmolt keserves teremtésit kendnek! Így kezdett bele a kegyes ember a maga módján való mindenszentek litániájába, de még szent Krispinig se jutott el - aki azért lett a csizmadiák patrónusa, mert bőrt lopott, csak hogy legyen miből csizmát varrni a szegényeknek -, mikor Szombati uram már eléje guggolt, és az ölébe vette a fölmérendő lábat. - No, ez már más - enyhült meg a kasznár. - Látja kend, azt káromkodás nélkül is megmondhatta volna kend, hogy nem mén el kend addig, míg engem ki nem szolgál kend. - De hát elmentem - szuszogta csendesen Szombati uram -, már meg is jöttem. - Honnan a pokolból? - Csak innen a szomszédból, Lepsényből. Lepsény ma is három kilométernyire van Mezőszentgyörgytől, a táblabíróvilágban lehetett hatra. Ebből azonban nemcsak arra lehetett következtetni, hogy a mezőszentgyörgyi varga jó futó volt, hanem arra is, hogy a kőkúti kasznár jó káromkodó volt, s az egyik csakúgy győzte szusszal, mint a másik.

Toronyiránt, árkon-bokron keresztül, de sőt a horvát táboron keresztül Fehérvárig. Azt még tán Szombati uram se merné vállalni, pedig neki szárnyas bokája van, mint Mercuriusnak. - Nono, tehetünk egy próbát - nyikorgott ki a mester hangja a söntésből. Ott kenyegette nyakolajjal a kocsmáros barátságból, akinek levelet hozott a kajári jegyzőtől. Elmagyarázták neki, hogy és mit mondjon Perczelnek, és a lelkére kötötték, hogy most az egyszer igazán szedje ám a tenyerébe a lábát. - De már ezt a messzelyt itt nem hagyom - simogatta Szombati uram a szakállát -, mert mit tudhassuk, nem vetnek-e pányvát a nyakamba a granicsárok? - Az urak aztán nekiláttak a tarokknak, nagyon belemelegedtek, rájuk is reggellett, s csak akkor vették észre, hogy Szombati uram még most is ott ül a söntésben, s még most is szorongatja a réziccét. - Hát kend még most se ment el? - förmedtek rája hazafias keserűséggel. - De bizony már meg is jöttem - mondta nyugodtan a varga staféta. Persze egyszerre kiment az álom mindenkinek a szeméből.

Sun, 31 Jul 2022 17:06:04 +0000