Ferenc Névnap 2021
Az ilyen elektronok spirális pályán mozogva az atommagba zuhannának. Így nem értelmezhető az atomok stabilitása, és az atomok vonalas színkép e sem 2. A Bohr-féle atommodell 1913-ban Niels Bohr dán fizikus (Rutherford tanítványa) a hidrogénatomra vonatkozóan új modellt alkotott Mestere atommodelljének hiányosságait (stabilitás, vonalas színkép) próbálta megoldani újszerű feltevésekkel (posztulátumok) Azt feltételezte, hogy az atommag körül az elektronok sugárzás nélkül csak meghatározott sugarú körpályákon, ún. állandósult (stacionárius) pályákon keringhetnek A kiválasztott pályákhoz az elektronnak meghatározott energiaértéke tartozik. Ezeket energiaszinteknek nevezzük Bohr szerint az atomok fénykibocsátása és fényelnyelése az állandósult pályák közötti elektronátmenetek során történik fotonok alakjában Magasabb energiájú pályára való átmenetkor: fényelnyelés (abszorpció), fordított esetben fénykibocsátás (emisszió) jön létre Frekvenciafeltétel: Az atom által elnyelt vagy kibocsátott foton energiája az energiaszintek meghatározott E m, E n energiájának különbségével egyenlő: A lehetséges állandósult körpályák sugarai a hidrogénatomban: Ahol r 1 =0, 05 nm a legbelső Bohr-pálya sugara, az ún.
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Rutherford-féle atommodell. Connected to: {{}} A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ernest Rutherford 1911-ben dolgozta ki atommodelljét, miután az ugyancsak róla elnevezett kísérlettel (más néven: Geiger–Marsden-kísérlet) bebizonyította a Thomson-féle atommodell tarthatatlanságát; kimutatta, hogy az atom tömegének túlnyomó része az atom által elfoglalt térrész egy piciny töredékében, az atommagban összpontosul. Bővebben: Rutherford-kísérlet Rutherford modelljében a negatív töltésű elektronok meghatározatlan módon keringenek az atommag körül, és a pozitív töltésű atommag elektrosztatikus vonzereje gátolja meg elszakadásukat.
Teh�t az atom nem lehet t�m�r. A modellt Ernest Rutherford aranyf�li�n v�gzett sz�r�si k�s�rlete d�nt�tte meg, ami kimutatta, hogy az atom t�meg�nek nagy r�sze koncentr�ltan, kis t�rfogatban helyezkedik el, amit ma atommagnak h�vunk. A Rutherford-k�s�rlet vagy Geiger-Marsden k�s�rlet Ernest Rutherford vezet�se alatt Manchasteri Egyetemen 1909 �s 1911 k�z�tt Hans Geiger �s Ernest Marsden �ltal elv�gzett, az anyag szerkezet�nek felder�t�s�re szolg�l� sz�r�sk�s�rletek elnevez�se. A k�s�rletekben? -r�szecsk�kkel (h�lium atommaggokkal) bomb�ztak v�kony aranylemezt, �s meglep� eredm�nyt kaptak: az alfa-r�szecsk�k kis h�nyada igen nagy elt�r�l�st szenvedett. Ha az atommag belsej�ben az anyag t�bb�-kev�sb� egyenletesen oszlana el az akkor legink�bb elfogadott mazsol�s puding modell szerint, akkor az? -r�szecsk�k a lemezen, b�r lassulva, de elt�r�l�s n�lk�l haladn�nak kereszt�l, hasonl�an, mint a puskagoly� a v�zben. Az? -r�szecsk�kn�l n�ha jelent�s ir�nyv�ltoz�s volt megfigyelhet�. T�bbs�g�k (mik�zben energi�juk egy r�sz�t elvesz�tett�k) egyenesen haladt �t a lemezen, n�h�nyuk ir�nya azonban jelent�sen megv�ltozott.
A Bohr-f�le atommodell (1913) A Rutherford-f�le atommodell nem volt �sszeegyeztethet� a klasszikus elektrodinamika t�rv�nyeivel (az atommag k�r�l kering� elektronnak elektrom�gneses hull�mokat kellene kisug�roznia, �gy energi�ja cs�kkenne, v�g�l a magba zuhanna). A probl�m�t Bohrnak siker�lt megoldania hipot�zisei seg�ts�g�vel: 1. Az atom elektronjai csak meghat�rozott p�ly�kon keringhetnek a mag k�r�l. Ezeken a p�ly�kon - ellent�tben a klasszikus elektrodinamika t�rv�nyeivel - az elektron nem sug�roz. 2. Az atom csak akkor sug�roz, ha az elektron az egyik p�ly�r�l a m�sikra ugrik. Ilyenkor energi�j�t egy foton form�j�ban bocs�tja ki. Ennek frekvenci�j�t a egyenlet hat�rozza meg, ahol a jobb oldalon szerepl� mennyis�gek az egyes p�ly�khoz tartoz� energi�k. Ford�tva: az atom csak olyan foton befog�s�ra k�pes, amelynek energi�ja �ppen egyenl� k�t p�lyaenergia k�l�nbs�g�vel. A hidrog�natom A Bohr-f�le atommodell szerint a hidrog�natomban is k�l�nb�z� energi�j� p�ly�kon helyezkedhet el az elektron.
Például a hidrogéngáz a látható tartományban csak \(656, 3\ \mathrm{nm}\); \(486, 1\ \mathrm{nm}\); \(434, 0\ \mathrm{nm}\); \(410, 2\ \mathrm{nm}\) stb hullámhosszúságú sugárzást bocsát ki. Mivel Einstein 1905-ben a fotoeffektus értelmezésekor bevezette, hogy a fény energiaadagjai (a fotonok) $E_{\mathrm{foton}}=h\cdot f$ energiájúak, ebből arra lehetett következtetni, hogy egy atomi elektron energiája is csak bizonyos értékeket vehet fel, mivel az egyes állapotok közötti átmenetek energiakülönbségei csak bizonyos nagyságúak lehetnek. Azonban ha a negatív elektron az elektrosztatikus Coulomb-erő hatására körpályán kering a pozitív atommag, mint vonzócentrum körül, akkor bármilyen sugarú körpályán keringhet, így az összenergiája folytonosan változhat, tehát semmi ok nincs arra, hogy csak bizonyos pályákon keringhessen, hogy csak bizonyos energiákkal rendelkezhessen. Vagyis a Rutherford-modell képtelen számot adni a gázok vonalas színképéről.
Keresés Súgó Lorem Ipsum Bejelentkezés Regisztráció Felhasználási feltételek Hibakód: SDT-LIVE-WEB1_637849805523594025 Hírmagazin Pedagógia Hírek eTwinning Tudomány Életmód Tudásbázis Magyar nyelv és irodalom Matematika Természettudományok Társadalomtudományok Művészetek Sulinet Súgó Sulinet alapok Mondd el a véleményed! Impresszum Médiaajánlat Oktatási Hivatal Felvi Diplomán túl Tankönyvtár EISZ KIR 21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3. 1. 1-08/1-2008-0002)
Ernest Rutherford 1911-ben dolgozta ki atommodelljét, miután az ugyancsak róla elnevezett kísérlettel (más néven: Geiger–Marsden-kísérlet) bebizonyította a Thomson-féle atommodell tarthatatlanságát; kimutatta, hogy az atom tömegének túlnyomó része az atom által elfoglalt térrész egy piciny töredékében, az atommagban összpontosul. Rutherford modelljében a negatív töltésű elektronok meghatározatlan módon keringenek az atommag körül, és a pozitív töltésű atommag elektrosztatikus vonzereje gátolja meg elszakadásukat.